Szombaton több oktatótársunkkal Cseszneken voltunk az 1. HUG Fesztiválon. Nagyszerű hangulatú kis fesztivál kezdeményezés, nagyon jól éreztük magunkat! 🙂 Remélem sikerül megvetnie a lábát a nagy fesztivál-rengetegben.
Úgy hozta a sors, hogy a délelőtti kis bemutatónkhoz a Topong Bang Gamelán Együttes sátra mellett találtunk egy kis árnyékos helyet, így élő zenére tudtunk mozogni, és nem is hétköznapira. Nagyon érdekes és izgalmas élmény volt, ebből láthattok itt egy kis ízelítőt:
Talán kíváncsi vagy mégis hogyan néz ki egy edzés nálunk. Lássuk csak. Egy standard termes edzés 2 óra (120 perc) hosszú. Ha nyáron kinn vagyunk a szabadban, tovább is szoktunk maradni, ha nagyon belemelegszünk.
Ha szeretnéd kipróbálni velünk a MediBallt, keress minket bátran!
Az történt, hogy főiskola óta a testmagasságom fixen beállt 174 cm-re. Így az elmúlt 5 évben nem is mértem már, ha valahova be kellett írni, beírtam, hogy 174, és csókolom. Aztán nemrég gondoltam egyet, és odaálltam a fal mellé. Azt mondják ugye, ahogy az ember öregszik, már csak összefele megy. Hát, reméltem, hogy ez a folyamat azért még odébb van, és inkább magasabb lettem fél cm-rel, vagy eggyel a MediBallnak köszönhetően, mint alacsonyabb. Lemértem hát, majd néztem egy nagyot.
178 cm. He? Egy mérés nem mérés, újra megmértem, tényleg annyi. A betyár mindenit! El is újságoltam este páromnak, aki természetesen nem hitte el, haha, jó vicc, úgyhogy megmértük újra együtt. 177.5 cm. (Ismert tény ugye, hogy reggel az emberek picit mindig magasabbak, mint este, mert éjjel vízszintes pozícióban nem nyomja össze a gravitáció a gerincet, és ugye lazul is a test, úgyhogy ez így korrekt is.)
Ez tehát azt jelenti, hogy a MediBall gyakorlás kapcsán végzett tartás javítás és testhasználat fejleszés hozott egy nem várt (pozitív) mellékhatást is. 35 éves koromra “nőttem” plusz 4 cm-t 🙂 Nem is rossz!
Elnézést, a borzalmas szóviccért. Viszont tényleg, egy ideig én is oldaltáskát hordtam, mert a hátizsákot kevésbé tartottam praktikusnak, hiszen ha kell belőle valami, le kell venni a hátról, hogy hozzáférjek. Majd ahogy múltak a MediBall-os éveim és süllyedtek lejjebb a vállaim, észrevettem, hogy mikor oldaltáskát hordok, húzom fel a vállam oda, ahonnan nagy nehezen lazítottam le őket. Visszaváltottam hát Izsákra. (Még egyszer elnézést!)
Lilla talált egy jó képet nemrég erről a témáról, amit szeretnénk nektek is megmutatni:
És itt most nyilván nem a kis retikülre gondolok, amiben pénztárca, rúzs és hajkefe van, hanem a ma divatos “Messenger bag”-ekre, amiben könyveket, laptopot, és minden egyebet is hurcibálunk már. Az a tartás, ami ezt a típusú teherviselést lehetővé teszi, tökéletes melegágya a gerincferdülésnek, porckorong károsodásnak, krónikus izomfájdalomak, izom-egyensúly torzulásnak, fejfájásnak / migrénnek, összenyomott idegeknek és ki tudja még milyen egyéb egészségügyi problémáknak.
Tehát, lehetőleg használjunk inkább hátizsákot:
A hétköznapi életben nyilván lehetetlen megoldani azt, hogy ne legyenek egyoldalas mozdulataink – nem hinném, hogy létezik ember, akinek a teste tökéletes szimmetriában tud működni. De azért ha lehet, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy amikor csak tudjuk, mindkét oldalt használjuk, szinkronban. Ez a gerincterhelés, az izomfejlődés, az egyensúly szempontjából is hasznos lesz számunkra.
