4 év alatt 4 centit nőni? Hát, az nem sok. Na de 30 felett?

Az történt, hogy főiskola óta a testmagasságom fixen beállt 174 cm-re. Így az elmúlt 5 évben nem is mértem már, ha valahova be kellett írni, beírtam, hogy 174, és csókolom. Aztán nemrég gondoltam egyet, és odaálltam a fal mellé. Azt mondják ugye, ahogy az ember öregszik, már csak összefele megy. Hát, reméltem, hogy ez a folyamat azért még odébb van, és inkább magasabb lettem fél cm-rel, vagy eggyel a MediBallnak köszönhetően, mint alacsonyabb. Lemértem hát, majd néztem egy nagyot.

178 cm. He? Egy mérés nem mérés, újra megmértem, tényleg annyi. A betyár mindenit! El is újságoltam este páromnak, aki természetesen nem hitte el, haha, jó vicc, úgyhogy megmértük újra együtt. 177.5 cm. (Ismert tény ugye, hogy reggel az emberek picit mindig magasabbak, mint este, mert éjjel vízszintes pozícióban nem nyomja össze a gravitáció a gerincet, és ugye lazul is a test, úgyhogy ez így korrekt is.)

Ez tehát azt jelenti, hogy a MediBall gyakorlás kapcsán végzett tartás javítás és testhasználat fejleszés hozott egy nem várt (pozitív) mellékhatást is. 35 éves koromra “nőttem” plusz 4 cm-t 🙂 Nem is rossz!

Hát, Izsák, én téged választalak!

Elnézést, a borzalmas szóviccért. Viszont tényleg, egy ideig én is oldaltáskát hordtam, mert a hátizsákot kevésbé tartottam praktikusnak, hiszen ha kell belőle valami, le kell venni a hátról, hogy hozzáférjek. Majd ahogy múltak a MediBall-os éveim és süllyedtek lejjebb a vállaim, észrevettem, hogy mikor oldaltáskát hordok, húzom fel a vállam oda, ahonnan nagy nehezen lazítottam le őket. Visszaváltottam hát Izsákra. (Még egyszer elnézést!)

Lilla talált egy jó képet nemrég erről a témáról, amit szeretnénk nektek is megmutatni:

És itt most nyilván nem a kis retikülre gondolok, amiben pénztárca, rúzs és hajkefe van, hanem a ma divatos “Messenger bag”-ekre, amiben könyveket, laptopot, és minden egyebet is hurcibálunk már. Az a tartás, ami ezt a típusú teherviselést lehetővé teszi, tökéletes melegágya a gerincferdülésnek, porckorong károsodásnak, krónikus izomfájdalomak, izom-egyensúly torzulásnak, fejfájásnak / migrénnek, összenyomott idegeknek és ki tudja még milyen egyéb egészségügyi problémáknak.

Tehát, lehetőleg használjunk inkább hátizsákot:

  • lehetőség szerint könnyű anyagból készültet (bevallom, ezt nekem sem sikerült eddig betartani, nagyon szuper bőr hátizsákot találtam legutóbb, amit azóta is imádok)
  • széles, párnázott, állítható pántokkal (a pántokat minél rövidebbre állítsuk, ne lógassuk fenékig)
  • szintén párnázott háttal
  • több rekeszest, a súly optimálisabb elosztása végett
  • a testtömeg 5-10%-ánál ne cipelj benne lehetőleg többet (van, aki szerint 15-20%, de szerintem az sok)
  • a nehezebb dolgokat a testhez közelebb eső részbe tegyük, a könnyebbeket kívülre
forrás: advancedchiro.wordpress.com

A hétköznapi életben nyilván lehetetlen megoldani azt, hogy ne legyenek egyoldalas mozdulataink – nem hinném, hogy létezik ember, akinek a teste tökéletes szimmetriában tud működni. De azért ha lehet, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy amikor csak tudjuk, mindkét oldalt használjuk, szinkronban. Ez a gerincterhelés, az izomfejlődés, az egyensúly szempontjából is hasznos lesz számunkra.

A Szilveszteri MediBall workshop Pécsen? Szuper volt!

Pár éve már szinte hagyomány, hogy a Szilvesztert párommal egy jóbarátoméknál töltjük Pécs mellett. Szintén hagyománnyá kezd válni, hogy  ilyenkor elmegyünk 31-én MediBallozni kicsit.

Idén ez picit rendhagyóra sikeredett, mert barátom elhintette a Taiji csoportjában, hogy van ez a MediBall dolog, milyen szuper, és nem érdekli-e őket, mert ha szeretnék kipróbálni, akkor csatlakozhatnának hozzánk. A vége az lett, hogy tízen-egynéhányan 3 remek órát töltöttünk el együtt, és merem azt mondani, hogy mindenki számára hasznos, vagy legalább kellemes élmény volt 🙂

Pár perccel hamarabb sikerült befejezni az edzést, mint hogy ránk oltották volna a villanyt a teremben, a fiatalok ezt gyorsan ki is használták egy kis láb teniszre 🙂

Remélem lesz még alkalom hasonlóra, köszönöm a részvételeteket és a munkátokat. Az, hogy ennyi ember az év utolsó napjából 3 órát (+utazás) mozgásra szán – ráadásul félig-meddig úgy, hogy csak halvány ismeretei vannak arról, hogy milyen foglalkozásra megy -, nekem sokat elárul az elhivatottságukról. Szép volt! 🙂

Ha én kolibri lehetnék…

Kínában, mikor a harcművészetek fénykorukat élték, rengeteg stílus tanulmányozta és próbálta leutánozni az állatok mozgását. Nem véletlenül. Az állatvilágban rengeteg faj fellelhető, melyek egyedei hihetetlenül erős, gyors, vagy éppen pontos mozgásra képesek. Ha kungfuzni tanulnék, és bármilyen állatot lehetne választani mozgásalapul, azt hiszem én nem a tigrist, a darut, vagy a sáskát választanám. Nem-nem. Én a kolibrit választanám. Miért?

Először mutatnék egy rövid videót: Ha én kolibri lehetnék… részletei…