Hát, Izsák, én téged választalak!

Elnézést, a borzalmas szóviccért. Viszont tényleg, egy ideig én is oldaltáskát hordtam, mert a hátizsákot kevésbé tartottam praktikusnak, hiszen ha kell belőle valami, le kell venni a hátról, hogy hozzáférjek. Majd ahogy múltak a MediBall-os éveim és süllyedtek lejjebb a vállaim, észrevettem, hogy mikor oldaltáskát hordok, húzom fel a vállam oda, ahonnan nagy nehezen lazítottam le őket. Visszaváltottam hát Izsákra. (Még egyszer elnézést!)

Lilla talált egy jó képet nemrég erről a témáról, amit szeretnénk nektek is megmutatni:

És itt most nyilván nem a kis retikülre gondolok, amiben pénztárca, rúzs és hajkefe van, hanem a ma divatos “Messenger bag”-ekre, amiben könyveket, laptopot, és minden egyebet is hurcibálunk már. Az a tartás, ami ezt a típusú teherviselést lehetővé teszi, tökéletes melegágya a gerincferdülésnek, porckorong károsodásnak, krónikus izomfájdalomak, izom-egyensúly torzulásnak, fejfájásnak / migrénnek, összenyomott idegeknek és ki tudja még milyen egyéb egészségügyi problémáknak.

Tehát, lehetőleg használjunk inkább hátizsákot:

  • lehetőség szerint könnyű anyagból készültet (bevallom, ezt nekem sem sikerült eddig betartani, nagyon szuper bőr hátizsákot találtam legutóbb, amit azóta is imádok)
  • széles, párnázott, állítható pántokkal (a pántokat minél rövidebbre állítsuk, ne lógassuk fenékig)
  • szintén párnázott háttal
  • több rekeszest, a súly optimálisabb elosztása végett
  • a testtömeg 5-10%-ánál ne cipelj benne lehetőleg többet (van, aki szerint 15-20%, de szerintem az sok)
  • a nehezebb dolgokat a testhez közelebb eső részbe tegyük, a könnyebbeket kívülre
forrás: advancedchiro.wordpress.com

A hétköznapi életben nyilván lehetetlen megoldani azt, hogy ne legyenek egyoldalas mozdulataink – nem hinném, hogy létezik ember, akinek a teste tökéletes szimmetriában tud működni. De azért ha lehet, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy amikor csak tudjuk, mindkét oldalt használjuk, szinkronban. Ez a gerincterhelés, az izomfejlődés, az egyensúly szempontjából is hasznos lesz számunkra.

A Szilveszteri MediBall workshop Pécsen? Szuper volt!

Pár éve már szinte hagyomány, hogy a Szilvesztert párommal egy jóbarátoméknál töltjük Pécs mellett. Szintén hagyománnyá kezd válni, hogy  ilyenkor elmegyünk 31-én MediBallozni kicsit.

Idén ez picit rendhagyóra sikeredett, mert barátom elhintette a Taiji csoportjában, hogy van ez a MediBall dolog, milyen szuper, és nem érdekli-e őket, mert ha szeretnék kipróbálni, akkor csatlakozhatnának hozzánk. A vége az lett, hogy tízen-egynéhányan 3 remek órát töltöttünk el együtt, és merem azt mondani, hogy mindenki számára hasznos, vagy legalább kellemes élmény volt 🙂

Pár perccel hamarabb sikerült befejezni az edzést, mint hogy ránk oltották volna a villanyt a teremben, a fiatalok ezt gyorsan ki is használták egy kis láb teniszre 🙂

Remélem lesz még alkalom hasonlóra, köszönöm a részvételeteket és a munkátokat. Az, hogy ennyi ember az év utolsó napjából 3 órát (+utazás) mozgásra szán – ráadásul félig-meddig úgy, hogy csak halvány ismeretei vannak arról, hogy milyen foglalkozásra megy -, nekem sokat elárul az elhivatottságukról. Szép volt! 🙂

Ha én kolibri lehetnék…

Kínában, mikor a harcművészetek fénykorukat élték, rengeteg stílus tanulmányozta és próbálta leutánozni az állatok mozgását. Nem véletlenül. Az állatvilágban rengeteg faj fellelhető, melyek egyedei hihetetlenül erős, gyors, vagy éppen pontos mozgásra képesek. Ha kungfuzni tanulnék, és bármilyen állatot lehetne választani mozgásalapul, azt hiszem én nem a tigrist, a darut, vagy a sáskát választanám. Nem-nem. Én a kolibrit választanám. Miért?

Először mutatnék egy rövid videót: Ha én kolibri lehetnék… részletei…

4+1 tévhit a MediBallról

Egyre több ember hallotta már azt a szót, hogy MediBall, ám sajnos rengeteg téves elképzelés van jelen a köztudatban arról, hogy mit is takar ez a fogalom. Azok közül, amikkel én találkoztam, összegyűjtöttem a 4 leggyakoribbat és egy bónuszt, a kedvencemet:

  1. “Ez az az óriás ladbás dolog, amin ülni is lehet – egyik kollégámnak is van benn a cégnél -, meg asszem gyógytorna gyakorlatokat is lehet velük csinálni, igaz?”
    Nem, nem igaz 🙂 Amivel kevered, az a Fit-Ball. A kettő közt az egyetlen kapcsolat a “ball”. A mi labdánk sokkal kisebb, nem méteres átmérőjű, csak akkora, mint egy tenisz labda és tartozik hozzá egy ütő is (amivel egyébként sosem ütünk, de erről majd később). Még csak nem is ülünk rá. Nem is gyógytornázunk vele, bár tény, hogy a mozgásrendszer, amit az eszköz segítségével oktatunk, nagyon sok mindent fejleszt, a mozgáskoordinációtól kezdve, a helyes terttartáson át, a figyelem irányításig, és még sorolhatnám.
  2. “Ez ilyen tánc szerűség, nem?”

    Ez a téves analógia talán a mozgás szépségéből eredhet, hiszen egy helyesen kivitelezett mozdulatsorozat esetén – akár tánc, akár MediBall mozgásról beszélünk -, a látvány nagyon magával ragadó, a szemnek kellemes táplálék tud lenni. A MediBall azonban nem tánc. Olykor használunk ugyan zenét, de ez nem szükségszerű. A testnek egy intelligensebb, a gravitációs térben, melyben élünk, optimálisabb működését tanítjuk, mely gyermekkorban még inkább természetes módon rendelkezésre állt, ám a civilizációs trendeknek köszönhetően a legtöbb embernél mára elveszett.

  3. “Ez nekem túl lassú, nem igazán az én sportom az ilyen.”
    Valóban, van, mikor lassúnak tűnik a mozgás, de a mozdulatokban ilyenkor is dinamika van. Gyakorlataink közül az egyéni kreatív mozgás az, ami inkább általában lassú, de ez is egyéni belső ritmus, hangulat és állapot kérdése is. A mozdulatok sebességét mindenki maga választja meg. Páros játéknál a sebesség szintén a játékosok döntése, de itt könnyebben el lehet menni egy nagyon gyors, pörgős játék irányába, ami rendesen meg tudja mozgatni az EGÉSZ testet, ha valaki ezt kedveli. Az azonban tény, hogy ennek a mozgásformának nem kifejezetten célja a kifáradás. Sőt, talán inkább épp fordítva. Szabályozzuk,  újraszervezzük, optimalizáljuk a mozgást és a testet a mozgásban úgy, hogy a test funkcionálisan a lehető leghatékonyabban tudjon működni az adott feladatban.
  4. “Hallottam már róla, ez ilyen új fatja labda ütögetős játék, ugye?”

    Részben…. vagy, inkább még úgy sem 🙂 Máris megmagyarázom:
    Lehet egyénileg gyakorolni, amit kreatív mozgásnak nevezünk, mikor a gyakorló ütővel és labdával mozog, adott mozgás és testhasználati elveket követve, a cél pedig, hogy a labda az ütőn maradjon.
    Vagy lehet párban is gyakorolni, mint más ütős labdajátékokat, viszont van egy nagy különbség a MediBall és a többi ütős labdajáték közt: mi sosem ütünk a labdába. Az ütő (ami ilyesformán egy szerencsétlen elnevezés a mi esetünkben) és a labda közt sosincs erő-ellenerő. Körkörös, széles mozdulatokkal csak visszavezetjük a másik felé a labdát, izommal történő plusz erő hozzáadása (vagy elvétele) nélkül. Képzeld úgy el, mint mikor egy aszteroida elhalad egy bolygó mellett, és a bolygó gravitációs tere eltéríti az aszteroida pályáját.  (Csak mi nem gravitációs mezőt, hanem az ütővel meghosszabbított karunkat használjuk erre :))

    Most, hogy ezek a kérdések remélhetőleg a helyükre kerültek, a következő bejegyzésben beszélek majd arról, hogy mi az, ami viszont tényleg a MediBall. Ha kíváncsi vagy, iratkozz fel a bejegyzés értesítőre az oldalsávban.

És végül a kedvencem, a +1:
“Biztos oda van ragasztva a labda az ütőre!”
Nos…